Szijjasztok!
Az elmúlt időben hozzáfogtam a blogversenyen sikeresen szerepelt és helyezést elért bloggerek díjait elkészíteni és a többi. Minden blogger/bloggerina, aki bármilyen helyezést (I.; II.; III.; különdíj) egy "ajándékként" egy interjút kapott. Ezeket az interjúkat fogom az elkövetkezendő napokban sorjában megosztani veletek.
Az első Eleanor Elizabeth White-tal készült, aki a Just be FREE [Harry Styles fanfiction] című blogjával I. helyezést ért el legjobb fanfiction kategóriában.
Kathy F. : Mikor kezdtél el először foglalkozni a blogodnak az írásával?
Eleanor Elizabeth White: 2013. május 23-án regisztráltam a Bloggerre. Eleinte három másik lánnyal kezdtem el egy közös, One Direction-ös fanfictiont írni. Diary of my life-nak neveztük el, de hamar rájöttünk, hogy ez nem fog működni (az ország különböző részein lakunk), így a blogot bezártuk, s külön utakon folytattuk tovább. A Just be FREE-t 2014. június 7-én indítottam el. Immáron tapasztaltabb voltam, nagy erővel vágtam bele.
Kathy F.: Mi vitt rá, hogy egyáltalán elkezdj írni?
Eleanor Elizabeth White: A szerelem, a One Direction és Leiner Laura. 6. osztályban rettenetesen belezúgtam egy srácba, ő volt az egyik oka, hogy írni kezdtem. A másik a híres brit-ír együttes, a One Direction. 3 éve vagyok büszke Directioner, folyton csak olvastam, kedvet kaptam én is az íráshoz. Az utolsó ponthoz csak egy könyv címet írnék: Szent Johanna gimi.
Kathy F.: Mi az, ami számodra nélkülözhetetlen az íráshoz? (zene, nasi stb)
Eleanor Elizabeth White: A zene, illetve (akármilyen furcsán is hangzik) a körülöttem lévő zaj. Képtelen vagyok csendben blogolni!! Mindig szól valami, pl.: tv, rádió, zene, vagy beszélgetek. Szerencsémre (köszönöm technológia) a telfonomon is van Blogger, így hanem vagyok itthon, akkor is tudok blogolni.
Kathy F.: Hogyan viszonyulsz az íráshoz, mit jelent számodra?
Eleanor Elizabeth White: Az írás lét fontosság számomra. Mindig is jól fogalmaztam (mások szerint), mikor megírtam életem legelső részét, azt éreztem: "Folytatnom kell!". Nem bírnám ki, hogyha nem élhetném ki magam az írásban. Imádom beleképzelni magam az adott szituációkba. Úgy érzem... A blogjaim női főszereplője én vagyok.
Kathy F.: Hogyan vélekedsz a saját irományodról?
Eleanor Elizabeth White: Ez egy nagyon jó kérdés. Szerintem napjainkra megbékéltem az írásommal. Eleinte nagyon bénának éreztem, sőt volt olyan, hogy egy egész blogot átírtam, csak azért mert nem tetszett. Igen, mostanra elfogadtam az írásom, és a furcsán rövid mondataimat. Képtelen vagyok hosszúakat írni... (Na jó mégsem teljesen békéltem meg. :D)
Kathy F.: Mi/Ki alapján alakítottad ki a blogod főszereplőinek/főbb szereplőinek a jellemvonásait?
Eleanor Elizabeth White: Sophie-t magamról mintáztam (részben), és Nina Dobrev-ről (példaképemnek tekintem Nina-t). Eddigi életemben mindig minta lány voltam, s jól tanultam. Harry-t pedig magáról Harry Styles-ról, egy kis extrával.
Kathy F.: Honnan nyersz ihletet az íráshoz?
Eleanor Elizabeth White: Valamikor egy kép ihlet meg. Valamikor tanácsot kérek a szintén blogoló barátnőimtől. Valamikor pedig csak úgy jön...magától.
Kathy F.: Van olyan személy az életedben, aki sokat segít/ett az írásban, kisegít az írói válságból vagy éppen ihletet ad?
Eleanor Elizabeth White: Mikor olvastam a Szent Johanna gimit nagy változáson mentem keresztül. Leiner Lauránk nagyon sokat köszönhetek. A barátnőim rendszerint megmentenek. Ezúttal is köszönöm nekik: Vanessza, Evelin, Dorina köszönöm, hogy vagytok nekem. És köszönöm minden kitartó, hű olvasómnak! Sok erőt adtok nekem.
Kathy F.: Milyennek tartod magadat mint írót és milyennek, mint bloggert?
Eleanor Elizabeth White: Mint író: nem akarok egoistának tűnni, de azt kell mondanom eléggé belejöttem. Persze nekem is még rengeteg hibám van, de egy 10-es skálán 8-ast adnék magamnak. 10/8
Mint blogger: aktívkodok. Én a blogger szó alatt az olvasót és írót értem. Rengeteg blogon rágtam át magam, és most is elég sokat olvasok. Ha tetszik ha nem, ez egy 10/10-es.
Kathy F.: Úgy véled jól tudod közvetíteni a gondolataidat az olvasóid felé?
Eleanor Elizabeth White: Vannak mondatok amiket még saját magam se értek, de szerintem az olvasóknak a szituációból leesik, hogy mit is akartam. Ezeket próbálom javítani. Mindig megkapom, hogy rövidek a mondataim. Nem tehetek róla, egyszerű, falusi lány vagyok, aki még csak 13 éves. Bőven van időm fejlődni. Ettől függetlenül, nem biztos, hogy mindig megértenek. Ha nem baj itt is pontoznám magam. 10/7
Kathy F.: Volt már olyan, hogy kevésnek érezted magad az íráshoz vagy éppen a feladás határán álltál?
Eleanor Elizabeth White: A második blogomnál (ami az első önálló blogom volt) a 12. résznél fel akartam adni. Nem voltak olvasóim, és visszajelzéseket se kaptam. Azonban valamilyen csoda folytán, pont a 12. résznél beindult. 60 résszel fejeztem be nem olyan régen. Hálás vagyok ezért. Szóval a lényeg: Soha ne adjátok fel! Soha!! Még ha azt gondoljátok, hogy nem vagytok jók benne. Írni kell! Hogyha egyszer abban leled az örömöd, akkor ne hagy abba! Hidd el, fogsz fejlődni. Nem is keveset...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése